Október 23. - Megemlékezés

1956-os forradalom

Az 1956-os forradalom és szabadságharc, vagy az 1956-os népfelkelés Magyarország népének a sztálinista terror elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt.

1989. október 23. óta ez a jeles nap kettős nemzeti ünnep Magyarországon: 1956-os forradalom kitörésének napja és a Magyar Köztársaság 1989-es kikiáltásának napja.

1956. október 23-án békés tüntetéssel indult forradalom résztvevői az összes gyűlölt szovjet és kommunista jelképet eltávolították. Először a Bem téren vágták ki a magyar zászló közepéről a szovjet tagköztársaságok címereinek mintájára készült Rákosi címert.

A lyukas magyar zászló ezután végérvényesen az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc jelképévé vált.

Elátottjainkkal közösen készítettünk magyar zászlókat, melynek közepét kivágtunk/kiégettünk és az ünnepi műsor alatt kezünkben tartottunk.
 

“Vér Anett: Október 23.

(részlet)

….
Tehát kezdem érteni, mit is ünneplünk.
Amit bármikor újra mi is megtehetünk.
Bár én úgy gondolom, a fegyver most már szükségtelen,
Csupán büszkén őrizni kell a magyar nyelvet!

Bárcsak így gondolkodnának az emberek,
De amit mondasz fülemnek kellemes.
Most már a szavak, többet érnek mint a fegyverek,
Bárcsak, ‘56-ban is így gondolták volna ezt!

Most, hogy elmesélted mindezt nekem,
Büszkén tekintem meg a régi képeket.
Tekints hát te is úgy rájuk, mint hazád dicső múltjára.
Szép Magyarország, remélhetőleg, utolsó forradalmára!”

Október 22-én az Nyírfa otthonban is megemlékeztünk ünnepélyes keretek között az 1956-os forradalomról. Kollégák és ellátottak egyaránt részt vettek az eseményen.

A köszöntő/nyitóbeszéd a forradalom napját idézte fel és összefoglalta annak legfontosabb történéseit. Ellátottjaink versekkel és teljes átéléssel emlékeztek. Megtekintettünk néhány dokumentum filmet is, melyet nagy érdeklődéssel figyeltek a jelenlévők. Volt, aki könnyeivel küzdött, meghatódott az ünnepségen.

“Kardos Győző: 1956. Négy éves voltam…
(részlet)

…
Oly korban születtem,
Amiről nem tehettem,
Mások döntöttek helyettem.
Ha apám vagy anyám
Kérdezett volna.
De nem! Vagy valaki!
Magzat: Akarsz-e világra születni?

Ha majd a vizek
Eloltják a tüzet,
Ember-embernek
Szeretettel fizet.
A válaszom ez volna: Akarok!
De addig anyám méhében maradok.

Mivel nem kérdezett senki,
Ezért-e világra kellett jönni,
De ez sem lehetett véletlen.
Kardom: A szó, és nem életlen!
Részese vagyok a múltnak, a mának.
A dolgom: Utat vágni a jövőnek, és az igazságnak.”