Gyöngyfűzés

Gyöngyfűzés szakkör

A kreativitás, a képzelőerő, az alkotni akarás és az elképzeléseink megvalósítása talán ez jelenti számunkra az igazi művészetet itt az intézményben.
Melyben a szakkör, mint foglalkozás egy szabad és aktív tevékenység, nem pedig elvárás és kötelesség.
A gyöngyfűzés sokak szerint kizárólag női program, pedig ez nem fedi a valóságot.
A férfiak épp úgy képesek fantasztikus ékszerek elkészítésére, akárcsak hölgy társaik.

Rendkívül fontosnak tartom az alázatot és a pozitív hozzáállást, hisz egy személy csak úgy képes kihozni a legjobbat önmagából.
Mai alkalommal eltértünk a meghatározott “elemektől” és hagytam, hogy a jelenlévők szabadjára engedjék fantáziájukat.
Számukra egy teljesen “nyitott”, új és egyben kötetlen foglalkozást szerettem volna biztosítani, mely a visszajelzések alapján és az elkészült ékszerek láttán sikerült is.

Olyan gyöngyöket vittem a szakkörre, ami felkeltette az érdeklődésüket és azonnal gondolatba ejtette őket. Hisz nem mindennap találkoznak ilyennel és láttam az arcukon, hogy alig várták, hogy belekezdhessenek.

A gyöngyök formáikat tekintve lapos kör és négyzet alakúak voltak, mindegyiken egy-egy betű szerepelt. A betűk fekete, fehér, illetve színes darabokból készültek, azonban a legérdekesebb a színes gyöngyben az volt, hogy világított a sötétben. Ennek köszönhetően egy rendkívül figyelemfelkeltő hatással bírt az ellátottak körében.

Fábián Andrásné egy karkötőt készített, melyre kiírta lánya és unokája nevét. Viktória a saját nevét fűzte fel világító betűkből, melyet kihelyezett a szobájában lévő szekrénybe, ahol valóban világított éjszaka. Szőke Gézáné karkötőt csinált, melyen gyermekei nevei szerepeltek. Nóra először vett részt a szakkörön, azonban imádja az ékszereket. Ő kiválogatta az összes olyan négyzet alakú gyöngyöt, melyen hangulatjelek voltak láthatók és ebből csinált karkötőt.
Berei Dóra kulcstartót készített, melyre ráfűzte teljes nevét és azon található a ruhásszekrényének kulcsa. A kulcstartót nyaklánc hosszúságban készítette el, így tudja a nyakában viselni. Minden alkotás egyedi lett és ez tette őket boldoggá. Továbbiakban a zárókiállítást követően is szeretném, ha megmaradna a gyöngyfűzés, mint foglalkozás az intézményben és több ellátott tudna részt venni ezeken.