Május elején néhány ellátottunkkal májusfát állítottunk intézményünk udvarán, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az évek óta tartó szokásainkat tovább folytassuk. A mai napon pedig eljött az ideje az ünnepélyes kitáncolásnak.

A Gondozóházban a pandémiás helyzet intézményelhagyási korlátozást eredményezett. Ez azt jelenti, hogy már több mint két hónapja lakóink nem tudtak hazalátogatni.

Ennek enyhítésére, valamint az idő hasznos eltöltéséneki érdekében ezen a héten közösen bodzaszörpöt és cékla savanyúságot készítettünk.

Az idei évben sem maradhatott el a már hagyománnyá váló bodzaszüret. Kihasználtuk a tavaszi jó időt, s kosarainkkal felszerelkezve kisétáltunk kastélyunk parkjába, ahol már messziről lehetett látni, hogy a közelgő bokrok, fák virágba borultak. A lelkes csapat hamar neki is látott a munkának, kosaraink gyorsan megteltek az illatozó bodzavirággal.

Lakóinkkal igyekszünk a rendkívüli helyzet ellenére is megtartani az évek óta fennálló hagyományokat. A lakók segítségévek színes szalagokat vágtunk ki krepp pírból, majd közösen feldíszítettünk egy zöldellő ringlófát. „A májusfa a tavasz, a természet újjászületésének a szimbóluma.” A délelőtt vidáman, énekszóval telt.

„Az idő múlhat, a szépség és a jóság, a szeretet és az igazság

nem múlik el az évszakokkal, nem múlik el az emberekkel,

hanem örökös, mint a testetlen valóság, s ezekből annyit kap

mindenki, amennyit megérdemel.”

(Fekete István)

 

A rendkívüli helyzet ellenère is fontos számunkra, hogy ellátottjaink naponta, rendszeresen mozogjanak. Az intèzmènyünk parkja ehhez többfèle aktív kikapcsolódási lehetősèget nyújt.

1902-től szervezik meg minden évben a madarak és fák napját, melynek célja, hogy különböző megemlékezésekkel, rendezvényekkel a társadalom természet iránti elkötelezettségét erősítse.

Intézményünkben is hagyománnyá vált ennek a jeles napnak a megünneplése.