Aktualitások

Savanyúság eltevés

„Hulló csillagokkal búcsúzott a nyár

Hosszú vándor útra készül gólya, s fecskepár

Immár ezüstösen csillogó hajnali harmat

Melyből pillangók óvatosan kortyolgatnak

Szürke felhőkön vadlibák távoli hangja

Kopott koronájukat viselő fák között

Az álmos napsugár tétován megszökött...”

"Itt van az ősz, itt van újra..."

Az ősz ismét beköszöntött. A fák lassan megadják magukat az elkerülhetetlennek, és színes leveleikkel  melegséget csempésznek az emberek szívébe.

Adomány

„A jótékony ember, akárcsak a ló, ha futott, a kutya, ha vadra bukkant, a méh, ha mézet gyűjtött, nem veri dobra tettét, hanem tovább folytatja áldásos munkáját, mint ahogyan a szőlőtő, ha eljön az ideje, ismét meghozza a maga fürtjét...” (Marcus Aurelius)

Időutazás a barokk korba

„Középkori múltra visszatekintő

Vár utca macskakövein zökkenő

szívet a lélekhez szorosan kötő

burokba zárt csendesen pergő idő...”

„A napsugártól aranyba dőltek
anyaföld ölébe a búzaszemek,
majd ízzé-porrá, összetörnek -
dagasztják a szorgalmas kezek,
finom ropogósra pirulnak, sülnek
aranyló cipóként újjászületnek...”

Zsíros kenyér party

Gondos munkánknak meglett az eredménye, végre szüretelhetjük a saját nevelésű paradicsomot kiskertünkből.

Hőségriadó - kézművesfoglalkozás

A nagy kánikula minket sem került el, így a héten hűvös termekben kézműveskedtünk.

Lakóink a hőségriadóhoz kapcsolódó témában ügyeskedtek, festettek, ragasztottak és lelkesen készítették a napocskákat, hőmérőket. Szép munkák születtek, a képek magukért beszélnek.

„Zsenge gondolat-magokat vetek
Föld-elmém termékeny talajába,
Hintek rájuk elképzelés-cseppet,
Mely harmat lelkem hajnalában...”

„Legyen a zene mindenkié” (Kodály Zoltán)

Veszprém városa minden év júliusában néhány napra, igazi fesztiválvárossá változik.

"Én kis kertet kerteltem..."

Idén tavasszal elhatároztuk, hogy saját kis konyhakertet alakítunk ki intézményünk udvarán.

Karitász tábor Badacsonytomaj

„Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet.” (Fekete István)