Mindszentkálla és környéke gyalogtúra tábor

Mindszentkálla és környéke gyalogtúra tábor
(2026. június 19-23.)

1. Nap.
Miután súlyos csomagjainkat leküldtük a Káli turistaházba, (ez lesz a bázisunk), 27+5 fős csapatunk is útra kelt. Bérelt busszal bejutottunk a sümegi vasútállomásra. Vonattal mentünk Sümegről Balatonedericsre. Onnan elgyalogoltunk az Afrika Múzeumba. Kis csapatunk fegyelmezetten, libasorban rótta a kilométereket a bicikliút egyik sávjában, teret adva a kerékpárosoknak is. A tárlatvezetés után megebédeltük a magunkkal hozott szendvicseket, majd visszasétáltunk a Balatonedericsi vasútállomásra, vonattal Tapolcára, ott séta a belvárosig, pihenésképpen kis vásárlás, majd távolsági buszra szálltunk, és hamarosan megérkeztünk a szálláshelyünkre, Mindszentkállára. Ki-ki megkereste saját bőröndjét/utazótáskáját/szobáját, benne ágyikóját. Lecuccoltunk, majd nekifutottunk a vacsorának, ami a már hagyományosnak mondható kemencében sült mini pizza, langalló, és magunk formálta-nyújtotta-tekertekürtőskalács volt.
Igazi kánikulai napot tudhattunk magunk mögött, de nagyon nagy figyelmet szenteltünk a hidratálásra, és ez fontos szempont volt az elkövetkezendő igen meleg napokban is. Kellőképpen elfáradtunk, de mi ezt nagyon bírtuk.

2. Nap
Lustán, kényelmesen indult a nap. Reggeli után "Angyal séf" vezényletével bográcsba kerültek az alapanyagok, és szakértő kevergetés és kóstolgatás mellett elkészült az ebédünk: paprikáskrumpli gazdagon, amit a szabad levegőn fogyasztottuk el, majd felkerekedtünk: busszal Tapolcára, onnan Keszthelyre utaztunk a Múzeumok éjszakája rendezvényre. A 17 órai kapunyitás előtt dottóztunk egyet a városban, majd mindenki örömére fagylaltoztunk is. A Georgikon Majortörténeti Kiállítóhelyen langallóval és citromfüves-mentás szörppel várták a látogatókat, majd miután megnéztük az állandó kiállításokat, az igényesen kialakított hátsó kertet is felkerestük, és igen kellemes időt töltöttünk el itt is. Következő állomás a Balatoni Múzeum volt. Nagyon tartalmas kiállításokat nézhettünk meg ezen a helyszínen is. Egy kellemes esti séta a hársfák alatt nagyon jóleső volt mindannyiunk számára a kánikulai nap végén. Ebben az évben felfértünk az esti távolsági tapolcai buszra, aminek nagyon örültünk, hiszen zárás előtt várt ránk még egy kései vacsora a McDonald's étteremben. Ezen az éjszakán sem kell altatni minket, az biztos.

3. Nap.
A kánikula nem engedett szorításából. Hát irány a strand! Távolsági busszal Mindszentkálláról Tapolcára, a pályaudvarról rendezett sorokban gyalog a strandig, hogy azért a napi gyaloglás meglegyen, és még jobban tudjuk értékelni a medence vizét. A sok fürdőzés mellett a strandbüfében bőségesen megebédeltünk, hideg üdítővel/sörrel leöblítettük, kávéztunk, jégkrémeztünk, újra fürödtünk, labdáztunk, csúzdáztunk, majd gyalogoltunk, buszoztunk, és hazaértünk. Várt a meleg vacsora, ami ízletes rizseshús és illatos pite volt. Vacsora után a csituló melegben elbeszélgettünk, sztorizgattunk, jókat nevettünk, majd időben álomra hajtottuk a fejünket.

4. Nap
Korai volt az ébresztő. Reggeli után gyaloglás a buszmegállóba, távolsági busszal Révfülöp, onnan Balatonfüred, séta a hajóállomásra.
A katamarán fedélzetén átszeltük a fodrozódó Balatont Füredtől Siófokig.
Felettünk a fátyolfelhős égbolt, alattunk a hullámzó víz, arcunkat cirógatta a szellő: hmm...ilyen lehet a balatoni életérzés.
A túlparton várt minket az elektromos kisbusz és egy kisebb-zártabb, elvittek minket a Bella állatparkba. Először megebédeltünk, majd felfedeztük az állatokat. Hatalmas élmény volt, ahogy a kismalacok futkároztak a lábunk alatt, a teve elsétált mellettünk, és hagyta, hogy megsimogassuk, de láttunk kapibarát, szárnyasokat, halakat és tengerimalacokat, szarvasokat, alpakákat, pávákat és felsorolni is nehéz, mi mindent. Hatalmas élményt és feltöltődést nyújtott ez a nap is.
Bár ez is egy kánikulai nap volt, a hajó fedélzetén egyáltalán nem éreztük, a szellő mindvégig kellemesen fújdogált. A visszaúton volt egy kis késés a vonatnál, így lekéstük a csatlakozást, de soha nem indulunk el B terv nélkül, így este 8 óra után megérkeztünk a szállásunkra. Megvacsoráztuk a spagettit, lefojtottuk egy kis fagylalttal, és már indultunk is lemosni magunkról az út porát.

5. Nap
Igazán ráérősen ébredtünk, nem kellett sietni sehova, nem kellett aggódni, hogy lekéssük a buszt/vonatot. Kényelmesen megreggeliztünk, majd a kávézás után mindenki összepakolta a bőröndjét/utazótáskáját, lehuzatolta az ágyneműjét, és a délelőtt további része csendes beszélgetésekkel, sztorizgatásokkal telt az árnyas lugas alatt, na meg sopánkodással, hogy ők annyira jól érezték magukat, nem akarnak hazamenni. De minden jó véget ér egyszer, így mi is elérkeztünk az utolsó naphoz. Csomagjainkért eljött az intézeti járat, nálunk csak egy-egy hátitáska maradt a napi apróságainknak, és a flakon hideg víznek, ami elengedhetetlen kelléke volt a napjainknak.
Ebéd után búcsút vettünk a szállásadónktól a menedékháztól, és útnak eredtünk. Célállomásunk a tapolcai mozi volt, ahol a hűvös teremben megnéztük a Beléd estem című magyar romantikus vígjátékot. Többen is a betétdalt dúdolva jöttek ki a moziból. Fagyizással és kávézással folytattuk a napot, majd betértünk a helyi gyroszoshoz, ahol egy hideg üdítő mellett bőségesen megvacsoráztunk. Volt egy kis várakozás a távolsági buszra, amivel elmentünk Sümegig, ott várt bérelt buszunk, ami hazarepített minket Darvastóra.
Az utolsó útszakaszon megköszöntük mindenkinek, hogy idén is olyan jó csapatunk voltak, ők pedig a színes programot, amit gondosan megszerveztünk. A kollégák most is, mint minden alkalommal, kitettek magukért, mindenben számíthattunk egymásra, sokszor szavak nélkül is értettük egymást.
Fejben már körvonalazódik a következő év, de most mindenki hazamegy, és kipiheni magát, mert ezt megérdemeljük.

                                                                                               Miklósi-Sikes Kinga
fejlesztő pedagógus