Karácsonyi ráhangolódás

„Együtt voltunk és ez volt a legfontosabb”

2025.12.18.

Volt egy délelőtt az intézményben, amikor nem a mindennapok ritmusa számított, hanem az, hogy együtt vagyunk. A karácsonyi ráhangolódás programja nem a látványról szólt, hanem az emberi kapcsolódásról, a figyelemről és az elfogadásról, arról, ami igazán ünneppé tesz egy pillanatot.

Nagy öröm volt számunkra, hogy vendégként köszönthettük a Kisapáti Szépkorúak Nyugdíjas Klub tagjait, akik nyitottságukkal, mosolyukkal és jelenlétükkel azonnal közösséggé formálták a teret. Lakók és vendégek egymás mellett ülve, egymásra figyelve vettek részt a programon, mintha mindig is így lett volna.

A program első részében volt a Jókai Mór emlékévhez kapcsolódó szépíró verseny lezárása. Ez a kezdeményezés nem csupán a szép betűkről szólt, hanem az időről, a türelemről és az önkifejezésről. Az ünnepi alkalmon minden szépíró oklevelet vehetett át, elismerésként azért a munkáért, amit a kézírás és az alkotás jelentett. Ezzel a megható pillanattal zártuk le a Jókai-emlékévhez kapcsolódó programsorozatot.

Az elismerések átadásakor szívből jövő figyelem irányult azokra is, akik a mindennapokban csendben, segítenek másoknak. Az önzetlen segítők oklevelei azt üzenték: a jóság, a törődés és az odafigyelés látható és értékes. Külön oklevéllel ismertük el az intézmény „leghisztisebb” lakóját, egy mosolyt fakasztó, mégis mélyen emberi pillanatban, amely azt fejezte ki: minden érzésnek helye van, és mindenki fontos része a közösségnek.

Közös énekkel tánccal és gyertyagyújtással zártuk az ünnepi alkalmat. A lassú mozdulatok, a fények és az együtt lélegzés pillanataiban megszületett az, amiért összegyűltünk: a meghittség, az összetartozás és a karácsony csendes üzenete.

Ez a délelőtt emlékeztetett bennünket arra, hogy az ünnep nem egy nap a naptárban, hanem egy érzés, amely akkor születik meg, amikor figyelünk egymásra. Ezekből a pillanatokból visszük magunkkal a karácsonyt a mindennapokba.

Mentálhigiénés csoport